Elsőfokú ítélet a dohányboltban rablást megkísérlő vádlott ügyében

A Mosonmagyaróvári Járásbíróság fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt négy év – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte a vádlottat. A bíróság rendelkezett arról is, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság kötelezte továbbá a vádlottat a több mint kettőszázezer forint bűnügyi költség viselésére is.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott 2020. decemberében úgy határozott, hogy anyagi problémáinak enyhítése érdekében rablással szerez pénzt. Ennek érdekében magához vette élettársának gázriasztó fegyverét. A vádlott ezt követően maszkkal az arcán bement egy dohányboltba, pulóverének zsebéből elővette a gázriasztó fegyvert és a fegyvert mindvégig rá irányítva felszólította az eladót, hogy nyissa ki a kasszát. Az eladó – miközben egy köteg pénzt elővett – a biztonsági céghez bekötött riasztó gombot megnyomta, amely megszólalt. Ezalatt a vádlott azt mondogatta az eladónak, ha nem adja át a pénzt, akkor lelövi. Megpróbálta a pulton keresztül a kasszát elérni, de nem járt sikerrel, majd miután nem tudott pénzhez jutni, a fegyvert zsebre tette és kiment az üzletből.

Az előkészítő ülés a tárgyalás előkészítése érdekében tartott nyilvános ülés. Az ülésen ugyanakkor az eljárási törvény által előírt feltételek teljesülése esetén ítélet is hozható. Amennyiben a vádlott a bűnösségét a vádirati tényállással egyezően beismeri és lemond a tárgyalás jogáról, a bíróság ezt a nyilatkozatát végzésével jóváhagyja, további bizonyítást a tényállásra nézve nem vesz fel, majd ítéletet hoz. Ebben az esetben a vádlott a cselekmény elkövetését az előkészítő ülésen elismerte és lemondott a tárgyalás jogáról, ezért a bíróság már csak a büntetés kiszabási körülményeket vizsgálta.

A bíróság ítéletének indokolása szerint enyhítő körülményként kellett figyelembe venni, hogy büntetlen előéletű a vádlott. A bíróság e körben hangsúlyozta, hogy a vádlott társadalomra veszélyessége tekintetében megállapítható, hogy nem tipikus bűnelkövetőről van szó. Rendezett családi körülmények között él, részben családfenntartó szerepet tölt be, hiszen kiskorú gyermeke van. Eddig törvénytisztelő életet élt, ebben az esetben azonban anyagi gondjainak enyhítésére rossz módot választott.

A bíróság további enyhítő körülményként értékelte a büntetés kiszabása körében, hogy a vádlott cselekménye kísérleti szakban maradt, valamint azt is, hogy beismerő vallomást tett, és több alkalommal is bocsánatot kért.

A bíróság hangsúlyozta, hogy valamennyi büntetéskiszabási körülményt figyelembe véve, a törvényi minimumhoz közeli szabadságvesztés büntetés kiszabása szükséges és egyben elégséges is a büntetési célok megvalósulásához.

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlott és a védő is fellebbezést jelentett be, így az nem jogerős.