Elsőfokú ítélet a sajtóban „Tompa Eszter gyilkosságként” ismertté vált ügyben

A Győri Törvényszék első fokú ítéletében S.A. vádlottat aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Emellett a bíróság a vádlottat 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége legkorábban 30 év múlva vizsgálható felül.

Az első fokú bíróság rendelkezett továbbá a több mint tízmillió forint bűnügyi költség viseléséről is.

Az első fokú ítélet tényállása szerint a vádlott 2003. szeptemberében 15 óra körüli időben közlekedett gépkocsival a Sashegy pusztai bekötő úton kb. 60 km/h sebességgel. A sértett szintén ezen az úton közlekedett kerékpárjával, amikor hátranézve észlelte, hogy a vádlott közlekedik mögötte. A vádlott figyelmetlensége miatt nem kerülte ki kellő távolságra a sértettet, aki ennek következtében kerékpárjával együtt eldőlt. Az eséstől a sértett pár percre az eszméletét elvesztette, a vádlott visszatolatott, kiszállt a kocsiból, a kerékpárt odébb dobta és mivel úgy gondolta a sértett meghalt, ezért azonnal úgy döntött, hogy elviszi a sértettet a helyszínről. A sértettet a csomagtartóba rakta és elindult előbb Sashegy pusztára, majd Bőny irányába, menet közben azonban hallotta, hogy a csomagtartóban a sértett mozog és hangokat hallat, ezért lehajtott egy fás részre.

A vádlott – a baleset következményeinek elkerülése érdekében – elhatározta, hogy megöli a sértettet, mert, ha életben marad, akkor be tudja azonosítani őt és egy esetleges büntetőeljárásban elveszíti a jogosítványát, amely pedig a munkájához kell. A vádlott kinyitotta a csomagtartót, ezután a tiltakozó-védekező sértettet több méteren át vonszolta a földön, majd arcát legalább egyszer kis-közepes erővel megütötte. Kézzel befogta a száját, nyakát közepes-nagy erővel fojtogatta, a sértett bántalmazása legalább 15-20 percen át tartott. A sértett, bár 15 másodperc elteltével az eszméletét veszítette, a fojtogatás alatt is életben volt, ezért a közelben talált zsineggel megfojtotta, amelytől a sértett életét veszítette. A vádlott ezután hazament, kis idővel később azonban visszament a holttesthez és az autó csomagtartójába tette, majd a Mosoni-Duna ártér töltésére szállította. Itt a sértettet a kb. fél méter magas növényzetbe rejtette, fejjel lefelé hason fekvő állapotban. A vádlott még az elkövetés napján bejelentette a rendőrségen, hogy a gépjárműve eltűnt, majd az autót ismeretlen helyre rejtette.

A sértettnek a közlekedési baleset következtében legfeljebb 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, míg a bántalmazás és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés van.

A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a vádlott az emberölés tényét az elkövetést követően 13 év múlva megkezdődött eljárás során mindvégig elismerte. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint az aljas indok és a különös kegyetlenség, mint minősítő körülmények is fennállnak a vádlott cselekményével kapcsolatban. Az aljas indokból elkövetett emberölés akkor valósul meg, ha erkölcsileg kiemelkedően elítélendő okból történik meg az ölési cselekmény. A más bűncselekmény leplezése érdekében elkövetett emberölés pedig aljas indokból elkövetettnek minősül. A vádlott azért, hogy az előzőleg történt baleset következményeit elkerülje a sértettet a csomagtartójába tette, a helyszínről elvitte, majd megölte. Az emberölés eleve kegyetlen bűncselekmény, de az élet kioltása során a szükséges mértéket meghaladó szenvedés, kín okozása a különös kegyetlenség megállapítását megalapozza. Az pedig, hogy a sértett a 15-20 perces haláltusa során érzett-e fájdalmat, jogilag nem bír jelentőséggel, mivel a vádlottnak az elkövetéskor kizárólag azzal kellett tisztában lennie, hogy amit tesz, az brutális, „bestiális” bántalmazásnak minősül.

Az első fokú bíróság az ítélet indokolása során a vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte a cselekmény kétszeres minősülését, a vádlott kitartó szándékát, azt, hogy a sértett gyengébb fizikumú nő volt, valamint a hatóságot még aznap félrevezette a bűncselekmény gyanújának elterelése érdekében. Enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, ugyanakkor ezt kisebb súllyal, mert a vádlott mindent elkövetett 13 éven keresztül annak érdekében, hogy a bűncselekmény leleplezését megakadályozza.

Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette.