A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság részben hatályon kívül helyező döntést hozott a felszámolás alatt álló Kapuvári Hús Húsipari Zrt. - NAV ügyében

A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság az adóhatóság határozatait részben hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság határozatával szemben fellebbezésnek nincs helye.

 

A bíróság ítéletének tényállásában az adóhatóság felülvizsgálni kért határozataival kapcsolatban rögzítette, hogy az első fokon eljárt adóhatóság a felperesi gazdasági társaságnál 2011. évre valamennyi adónemre vonatkozó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatában az adóhatóság a felperes terhére személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és általános forgalmi adó adónemben 854.286.000,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 638.745.000,- forint adóbírságot szabott ki és 167.542.000,- forint késedelmi pótlékkal, továbbá 500.000,-- forint mulasztási bírsággal sújtotta.

Az adóhatóság határozata megállapította, hogy a felperesi társaság és egyik beszerzési partnere között tényleges gazdasági tevékenység nem folyt, a felperesi beszerzések fiktívnek minősülnek, így a kiállított számlákon feltüntetett áfa nem helyezhető levonásba. Azt is megállapította az adóhatóság, hogy vizsgált gazdasági ügyletek fizikailag megvalósultak, csak nem ettől a partnercégtől, hanem más közösségen belüli értékesítőktől, így a beszerzések közösségi beszerzésnek minősülnek a felperesnél, ennek értelmében pedig a társaságnak pedig fizetendő áfája keletkezik.

Az első fokú határozat a felperesi beszerzések vizsgálata során megállapította azt is, hogy bizonyos, egyéni vállalkozó beszállítóval kötött ügyletek láncértékesítésnek minősülnek, mint utolsó értékesítési pont. Az adóhatóság úgy tekintette, hogy az egyéni vállalkozó/magánszemély beszerzése közösségen belüli beszerzés és emiatt Magyarországon ÁFÁ-s számla kiállítására nem volt jogosult. Az első fokú adóhatóság megállapítása szerint a vizsgálattal érintett időszakra vonatkozóan fennállnak a korábbi utólagos (2008-2010) évekre vonatkozó adóellenőrzéssel és annak kapcsolódó vizsgálataival bizonyított körülmények.

 

A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezéssel élt, a fellebbezés folytán eljárt másodfokú adóhatóság az első fokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére az ÁFA adónemet érintően 652.410.000.- forint adókülönbözetet állapított meg, az adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 475.015.000.- forint adóbírságot szabott ki, 124.544.000.- forint késedelmi pótlékot állapított meg, míg az 500.000.- forint mulasztási bírság törlését rendelte el.

A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást részben tisztázatlannak tartotta, amely miatt nem nyert bizonyítást, hogy a befogadott számlák hitelesek-e, avagy láncügyletről volt-e szó. Erre figyelemmel a másodfokú hatóság álláspontja szerint felperes adólevonási joga e számlák vonatkozásában nem tagadható meg, illetve terhére közösségen belüli beszerzési jogcímén fizetendő ÁFA nem írható elő.

 

Az adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, kérve az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő megváltoztatást, másodlagosan az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezést és az adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, harmadlagosan pedig az adóbírság és késedelmi pótlék hatályon kívül helyezését.

A keresetet a felperes azzal indokolta, hogy az adóhatóság a tényállás megállapítása során a felperes gazdasági tevékenységét meghatározó tényleges és releváns tényeket, körülményeket figyelmen kívül hagyta, a valós tényekkel, körülményekkel szemben a jogügylet tényállását olyan bizonyítékok alapján állapította meg, melyet semmilyen módon nem támasztott alá.

 

Utalt arra is, hogy a tévesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéseket állapított meg a felperes terhére és az adóhatóság jogalkalmazása is téves.

 

A felperes szerint az adóhatóság a felek közötti jogviszonyt nem valódi tartalma szerint minősítette, nem vizsgálta a vitatott jogügylet megkötésének körülményeit. Az adóhatóság sem bizonyítási sem indokolási kötelezettségének nem tett eleget.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

 

Az első fokú adóhatóság fentieken túl a 2012. január 1. - október 3. időpontra a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló adóellenőrzést is végzett, ennek eredményeként hozott további határozatában a felperes terhére 244.470.000.- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 484.611.000.- forint adóbírságot szabott ki, 21.599.000.- forint késedelmi pótlék megfizetését írta elő és 500.000- forint mulasztási bírság kiszabásáról rendelkezett.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság ezt a határozatot is részben megváltoztatta, felperes terhére 57.180.000.- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 110.031.000.- forint adóbírságot szabott ki és 6.195.000.- forint késedelmi pótlék megfizetését írta elő, az 500.000- forint mulasztási bírság törlése mellett.

A határozat megváltoztatásának indoka az volt, hogy két Kft. vonatkozásában nem tisztázta az első fokú adóhatóság a tényállást, amely miatt ezen társaságok esetében a felperes adólevonási joga nem tagadható meg.

A felperes e határozattal szemben szintén kereseti kérelmet terjesztett elő a fentiekkel azonos indokokkal, a bíróság így a kereseti kérelmek egy eljárásban történő elbírálásáról döntött.

 

A bíróság ítéletének indokolása szerint az adóhatóság a 2008-2010. évekre lefolytatott vizsgálat megállapításait vette figyelembe a későbbi ügyletek megítélése során, de ebben az eljárásban sem a felperes volt korábbi nyilatkozattételre jogosult felelős vezetői, sem a partner társaság vezetője nem került meghallgatásra. A bíróság megítélése szerint ahhoz, hogy a közösségen belüli beszerzés ténye a felperes terhére megállapítható legyen, a gazdasági eseményt fel kellett volna tárnia az adóhatóságnak, így többek között vizsgálnia kellett volna, hogy a gazdasági társaság életében történt változások, likviditási problémák indokolták-e a korábbi közvetlen EU-s partnerektől történő beszerzés megváltoztatását. A bíróság határozata szerint nem volt bizonyított, hogy a felperes és a partner társaságok között gazdasági esemény nem jött volna létre, a tényállás felderítetlen maradt.

A bíróság megítélése szerint az adóhatóság által feltárt tényállás nem támasztja alá, hogy a Kft-vel szemben tett megállapításai helytállóak-e, a fiktív árubeszerzést illetően.

Nem tartotta alátámasztottnak a bíróság az egyéni vállalkozó/magánszemély és a felperes érdekeltségi körébe tartozó két Kft. árubeszerzésére tett eltérő adóhatósági megállapításokat.

A bíróság a kereseti kérelmet fenti részben látta alaposnak, de a felperes keresetét a kölcsönügyletet, illetve az innovációs járulék fizetési kötelezettség körében alaptalannak találta figyelemmel arra, hogy a felperes az általa felülvizsgálni kért határozatok jogsértő voltát nem bizonyította, e vonatkozásban a szakértői bizonyítás elmaradása a felperes terhére esett.