Nem mentség, hogy „én csak tovább osztottam” valamit

Napjainkra jellemző, hogy a Facebook és az internetes közösségi oldalak terjedésével megszaporodtak a világhálón elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel összefüggésben indított büntetőeljárások – tudtuk meg dr. Borombós Anitától. A Gyulai Törvényszék bírája Jogos a kérdés interjúsorozatunkban elmondta: leggyakrabban volt házastársakkal vagy volt élettársakkal találkozik a tárgyalásokon, de – fűzte hozzá – jogi személy is lehet a rágalmazás sértettje.

A rágalmazás és a becsületsértés a közbeszédben összemosódnak, mintha szinonimák lennének. A büntető törvénykönyv viszont élesen elkülöníti egymástól a két fogalmat. Mi az elhatárolásuk alapja?

Kezdjük talán azzal, ami közös bennük! Alapvetően mindkettő a becsületet hivatott védeni, mely két elemből, a társadalmi megbecsülésből és az emberi méltóságból tevődik össze. Részben ez indokolja a jogalkotói különbségtételt. Hol húzódik a határvonal? A Btk. szövege szerint a rágalmazás központi eleme egy állítás, a becsületsértésé egy kifejezés. Ha például tényként állítja valaki, hogy X. Y. ellopta az önkormányzat pénzét, vagy választási csalást követett el, miközben ez nem igaz, azzal rágalmazást követ el, ha viszont konkrétumok nélkül nevezi tolvajnak vagy csalónak az illetőt, akkor becsületsértést. Fontos kiemelni: a bűncselekményi minősítés feltétele, hogy az állított ténynek vagy kifejezésnek a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. 

Mindnyájunknak más az ingerküszöbe. Ami engem sért, mást nem feltétlenül. Ennek mennyiben van jelentősége a büntethetőség szempontjából?

Egy állítás vagy kifejezés nem attól válik becsület csorbítására alkalmassá, hogy én annak érzem, vagy az elkövető annak szánja. A bírónak minden egyedi esetben azt kell mérlegelnie, hogy az általános társadalmi értékítélet vagy a társadalomban kialakult általános erkölcsi felfogás szerint az-e vagy sem. Ehhez korábban a Legfelsőbb Bíróság és újabban a Kúria számos döntése szolgáltat támpontokat.  

Van jelentősége annak, hogy egy zárt Facebook-csoportban, nagy nyilvánosság előtt vagy egy folyosói beszélgetés közben gázolunk bele valakinek a becsületébe?

A rágalmazás esetében a nagy nyilvánosság minősítő körülmény, ami a büntetési tétel felső határát egyről két évre emeli, míg a becsületsértés bűncselekményi minősítésének alapfeltétele a nagy nyilvánosság előtti elkövetés amellett, hogy nagy nyilvánosság hiányában is megvalósulhat, ha a becsületcsorbító kifejezés a sértett munkakörével, közmegbízatásával vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben hangzik el. Amennyiben négyszemközt, avagy kisebb társaságban címeznek a sértettnek az emberi méltóságát sértő kifejezést, az elkövető becsületsértés szabálysértése miatt vonható felelősségre. Napjainkra jellemző, hogy a Facebook és az internetes közösségi oldalak terjedésével megszaporodtak a világhálón elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel összefüggésben indított büntetőeljárások. Jelenleg is több ilyen ügy van folyamatban bíróságunkon. Az általános tapasztalat az, hogy az emberek nagyon könnyen osztanak meg gyalázkodó tartalmakat. Ez hiba, mivel a becsület csorbítására alkalmas üzenet első közlője és sokadik megismétlője egyaránt büntethető. Az tehát nem mentség, hogy „én csak tovább osztottam” valamit. 

És ha az illető hitt abban, amit megosztott; ha igaznak vélte?

A rágalmazásban való bűnösség megállapítása szempontjából ez alapvetően közömbös, legfeljebb az lehet kérdés: fölfoghatta-e, hogy amit megoszt, az alkalmas a becsület csorbítására. 

Vagyis a bűncselekményt valós tény állításával is el lehet követni?

Pontosan. Csak a jogos magánérdek és a közérdek számít kivételnek. Ha például egy ismerősöm megírja, hogy óvakodjak X. Y-tól, mert az alapos gyanú szerint több betörést is elkövetett már, és én ezt megosztom a szomszédaimmal, akkor jogos magánérdekre való hivatkozással valóság bizonyításnak lehet helye. Ami pedig a közérdeket illeti, a Kúria egyik friss eseti döntésében kimondta, hogy a közszereplők közügyeket érintő tevékenységével összefüggésben megfogalmazott állítások esetén mindig helye van a valóság bizonyításának. 

Ez alighanem a közszereplők fokozott tűrési kötelezettségéből következik.

Igen. Az Alkotmánybíróság egy a jogászok körében sokat hivatkozott 1994-es döntésében és azóta is több határozatában rögzítette, hogy a közszereplőknek nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve. Viszont e tekintetben is elválik egymástól az értékítélet és a tényállítás. Előbbinek főszabály szerint nem lehet büntetőjogi következménye, kivéve, ha tartalma gyalázkodó, az érintett személy emberi mivoltának semmibevételével történik, és a közszereplők magán - vagy családi életével összefüggésben megfogalmazott értékítéletet kifejező véleménynyilvánítások is kívül esnek a szólásszabadság által biztosított büntetőjogi védelmen. A közszereplőket érintően megfogalmazott, a becsület csorbítására alkalmas tényállítások körében pedig az Alkotmánybíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy az érintett személy akkor büntethető, ha tudta, hogy a közlése a lényegét tekintve valótlan, vagy azért nem tudta, mert a foglalkozása vagy hivatása alapján rá irányadó szabályok szerint a tőle elvárható kellő körültekintést elmulasztotta.

Kizárólag természetes személy sérelmére követhetőek el ezek a bűncselekmények?

Mivel jó hírneve egy jogi személynek, cégnek, pártnak, vagy akár egy sajtóorgánumnak is lehet, így a rágalmazás sértettje jogi személy is lehet. A becsületsértés az emberi méltóság védelmére hivatott, ezért csak az ember sérelmére követhető el.  

Említette már, hogy a közösségi oldalak használatának elterjedésével megszaporodott az elkövetések száma az internetes térben. Összességében, az online és offline elkövetések gyakoriságát tekintve mik a tapasztalatai?

A saját praxisomban viszonylag magas az efféle ügyek száma, az arányuk olykor a 15-20 százalékot is elérheti. A leggyakrabban volt házastársakkal vagy volt élettársakkal találkozom a tárgyalásokon. Ez is mutatja, hogy ezeket a bűncselekményeket általában erős érzelmek által vezérelve követik el. És a harag többnyire tartós – bár minden esetben megkíséreljük a békítést, és ezáltal az eljárás tárgyalási szakot megelőző lezárását, a tapasztalatom szerint nem nagyon békülnek a felek.